A Diósjenőn tett tanulmányút során számos jó gyakorlat körvonalazódott.
A Diósjenői Református egyházközségnél tett látogatásunkkor is szóba került, hogy fontosnak tartják, hogy minél kisebb korban kezdjék a gyerekek ilyen irányú nevelését. Mire is gondoljunk ilyenkor? Pontosan arra a mondatra, melyre a módszertani kötetünket alapozzuk: hogy ne tegyék másnak azt, aminek ők se örülnének. Ezt más egy egész kisgyermek is képes megérteni, és így fordulni társai felé.
Diósjenői közösségben az általános iskolás gyermekek családjai közösségi kirándulásokat kezdeményeztek, ahol a különböző korosztályok együtt ismerkednek a természet szépségeivel. Az általános iskolás korosztály számára még a tematikus táborok is fontosak. Az általános iskola felsőbb korosztálya már bevonható a táborok szervezésébe is. Fontos tényező, hogy például a gyermek kiscsoportok vezetői nem sokkal idősebbek a csoport átlagéletkoránál. Így sokkal közelebb vannak, jobban meg tudják érteni és jobban meg tudják szólítani azt a korosztályt akiknek programot készítenek.
Diósjenőn szép hagyománya van az istentiszteletek utáni Szeretetlakomáknak, ami a találkozásokról szól. Ez egy egy családnak egy egész délelőtti vasárnapi programjává is válhat.
A diósjenői önkormányzat az önkéntes segítségadás mellett kelengyepénzzel is támogatja az újszülötteket és családjaikat, valamint a fiatalabb generációt ifjúsági klub létrehozásával támogatja.
A református egyházközség párkapcsolati alkalmakat szervez elsősorban azoknak a fiatal családoknak, akik az elmúlt években kezdtek el közösségükbe járni, de nem lettek aktív gyülekezeti tagok. Minden hónapban „keresők istentiszteletét” tartanak, ahol a csak alkalmanként templomba járó, érdeklődő testvéreket szólítják meg.