Napjainkban szinte korlátlan lehetőségek adódnak az integrációs csoportok létrehozására. Rengeteg formában működhetnek és működnek is közösségek. Például számos Református Egyházközség is működtet közösségeket, a helyi fiatalok számára. Az efféle szervezetek is hozzájárulhatnak a kistelepüléseken élő fiatalok helyben való családalapításához. Ezáltal pedig segíthetnek az aránytalan kárpát-medencei migráció mérséklésében. E konkrét mérséklésre tűzött ki projektet egyébként az Együtt Európáért Egyesület is. A projekt a HATÁRON ÁT – Református közösségfejlesztési gyakorlatok a vidéki fiatalok megmaradásáért elnevezést kapta.
Alapítványok és Egyházközségek mellett még különböző egyesületek, klubok és egyéb szervezetek is hozzájárulnak a helyi integrációhoz. Érdekes azonban, hogy napjaink fiatalja számára szinte elképzelhetetlen, hogy a múlt század közepén, ilyen társulások aligha létezhettek. Ez az időszak az államszocializmus kora, melyben a pártállam kontrollja nélkül semmiféle csoport vagy egyesület nem működhetett. A kommunizmus ideológiája szigorúan ellenezte a különböző egyházi vagy közéleti célból megalakulni vágyó szervezeteket. A meglévőket pedig felbontotta. A politikai vezetők célja az volt, hogy csak is olyan egyesületek létezzenek, amelyeket ők irányítanak. Azért cselekedtek így, mert féltek, hogy a különböző magáncélú társulások, államellenes összejövetelekké válnak majd az idő során. Ennek következtében tehát lehetetlen volt államtól független ifjúsági szervezetben részt venni. Aki közösségbe akart tartozni, az csak is a rendszer által fenntartott szövetségekbe léphetett be. Ilyen volt például a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) vagy éppen, a betiltott cserkészetet helyettesíteni igyekvő, Úttörőmozgalom, melyről igen sokat tudnának mesélni azok a szülők, akik a jelenlegi fiatal felnőtt generációt hozták a világra.