Református közösségek a kallódó fiatalok megmaradásáért

Résztvevők:

 

  1. Szülek István (MRE Kallódó Ifjúságot Mentő Missziója)
  2. Gazdagné Karácsony Adél (Károli Gáspár Református Egyetem)
  3. Kiss Lukasik Tímea (MRE Kallódó Ifjúságot Mentő Missziója)
  4. Bartha Katalin (Tisztás Közösségi Hely)
  5. Tok Bence (Tisztás Közösségi Hely)
  6. Gőz Brigitta (Lőrincrévi Református Egyházközség)
  7. Erdős Eszter (MRE Kallódó Ifjúságot Mentő Missziója)
  8. Krepsz János (MRE Kallódó Ifjúságot Mentő Missziója)
  9. Dr. Ferenc Viktória (Együtt Európáért Alapítvány)

2019. október 16-án a Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Missziója 35. éves jubiliemi konferenciájának keretében az Együtt Európáért Alapítvány és a Balassagyarmati Református Egyházközösség műhelymunkát szervezetett, ahol az érintett ifjúságsegítő szervezetek beszélgettek a mai fiatalokat érintő legfontosabb kihívásokról és arról, hogy az egyházközösségek milyen segítséget nyújthatnak ezeknek a problémáknak a megoldásában.

A résztvevők bemutatkozása során kiderült, hogy mindannyian olyan egyházi ifjúságsegítő szervezeteknél dolgoznak, vagy dolgoztak, amelyek kifejezetten nehéz helyzetben lévő fiatalokra fókuszálnak: többek között a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon képviselőit vagy a Tisztás Közösségi Hely drogprevenciós szolgálatának munkatársait is a körünkben üdvözölhettük.

A résztvevők első körben azzal kapcsolatban fejthették ki véleményüket, hogy melyek a mai fiatalok legégetőbb problémái. Kiss Lukasik Tímea szólalt meg először és azt mondta el, hogy nagy gondnak tartja a fiatalok eltávolodását a természettől, hogy nem a reális, hanem a digitális világban élnek. Gazdagné Karácsony Adél szerint nincs cél a fiatalok szeme előtt, és nem is nagyon lehet tapasztalni a körükben a kitartást, az elköteleződést, az elmélyülést, amit egy hosszú távú cél eléréséhez szükséges lenne. Ez – véleménye szerint – talán annak is köszönhető, hogy egyfajta információdömping veszi őket körül, és minden nagyon gyorsan történik körülöttük, így ők is felszínessé válnak. Gőz Brigitta ehhez hozzátette, hogy a párkapcsolatok is emiatt rosszak, mert a mai fiatalok nem tudnak mélyen kapcsolódni, és valahol az Isten keresésüket is ez határozza meg.

Szülek István arról beszélt, hogy az ő tinédzser korában könnyebb volt a figyelmet magára vonni, mint a mostani fiataloknak, akik már nem tudják mivel kifejezni a lázadásukat. Az ingerküszöb kitolódott és nehéz megtalálni, hogy hol van a figyelemfelhívásnak az a határa, ami még nem veszélyes, amibe még nem hallnak bele.

Erdős Eszter, lelkésznő három fő problémát lát: (1) az élet értelmének hiányát, mi leszek ha nagy leszek, nincs motiváció, hogy ezt elérjék, (2) a reklámokat, a marketinget, ami mindenkit megnyomorít, de különösen a férfiakban okoz nagy kárt, és végül (3) hogy a mai generáció nem ütésálló, mert hisz régen is voltak problémák, szegénység, háborúk, de nem volt ennyi lelki beteg, mint most, aminek az lehet az oka, hogy túl könnyen megkapnak a mai emberek mindent, és nem kell küzdeni semmiért.

Tok Bence szerint, aki maga is a Z generáció tagja, az önbálványozás a legnagyobb probléma. Az ő életében ennek az önközpontú szemléletnek a hit vetett véget, azóta mindent másképp szemlél, a hit megváltoztatta a viszonyulását.

A beszélgetés második felében olyan jó gyakorlatokat igyekeztünk összegyűjteni, amellyel az egyház közelebb léphet a fiatalokhoz. A jelenlévők az alábbi, általuk ismert, vagy vágyott programokat javasolták:

  • Vissza a természetbe, táborok, rendezvények távol a város zajától
  • Oda kell menni, ahol a fiatalok vannak, vagyis a virtuális térbe, az üzenetet pedig be kell csomagolni egy olyan „kapszulába”, amit a mai fiatal „le tud nyelni”.
  • Fontos lenne a minőségi hitoktatás, hogy jól megfizetett foglalkozás legyen, a legjobb szakemberek végezzék
  • A fiatalok igen is igénylik, hogy valaki megkérdezze tőlük is „Hogy vagy?” (erre jó példa Visztáson a Mutasd magad!)
  • Kell a személyes találkozás nekik is
  • Az egyházi emberek maradjanak hitelesek, hiszek ők a jó példa, mintha láthatósági mellényt hordanának
  • A szülőföldhöz, hazához való kötődés azzal érhető el, hogy a településhez emlékek kötnek, minden sarok, minden szeglet egy történet, egy élmény, ami odaköt – ez is amellett szól, hogy a virtualitáson kívül is kell a fiatalokkal találkozni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Betűméret növelése
Kontraszt beállítása