Résztvevők:
- Szülek István (MRE Kallódó Ifjúságot Mentő Missziója)
- Gazdagné Karácsony Adél (Károli Gáspár Református Egyetem)
- Kiss Lukasik Tímea (MRE Kallódó Ifjúságot Mentő Missziója)
- Bartha Katalin (Tisztás Közösségi Hely)
- Tok Bence (Tisztás Közösségi Hely)
- Gőz Brigitta (Lőrincrévi Református Egyházközség)
- Erdős Eszter (MRE Kallódó Ifjúságot Mentő Missziója)
- Krepsz János (MRE Kallódó Ifjúságot Mentő Missziója)
- Dr. Ferenc Viktória (Együtt Európáért Alapítvány)
2019. október 16-án a Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Missziója 35. éves jubiliemi konferenciájának keretében az Együtt Európáért Alapítvány és a Balassagyarmati Református Egyházközösség műhelymunkát szervezetett, ahol az érintett ifjúságsegítő szervezetek beszélgettek a mai fiatalokat érintő legfontosabb kihívásokról és arról, hogy az egyházközösségek milyen segítséget nyújthatnak ezeknek a problémáknak a megoldásában.
A résztvevők bemutatkozása során kiderült, hogy mindannyian olyan egyházi ifjúságsegítő szervezeteknél dolgoznak, vagy dolgoztak, amelyek kifejezetten nehéz helyzetben lévő fiatalokra fókuszálnak: többek között a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon képviselőit vagy a Tisztás Közösségi Hely drogprevenciós szolgálatának munkatársait is a körünkben üdvözölhettük.
A résztvevők első körben azzal kapcsolatban fejthették ki véleményüket, hogy melyek a mai fiatalok legégetőbb problémái. Kiss Lukasik Tímea szólalt meg először és azt mondta el, hogy nagy gondnak tartja a fiatalok eltávolodását a természettől, hogy nem a reális, hanem a digitális világban élnek. Gazdagné Karácsony Adél szerint nincs cél a fiatalok szeme előtt, és nem is nagyon lehet tapasztalni a körükben a kitartást, az elköteleződést, az elmélyülést, amit egy hosszú távú cél eléréséhez szükséges lenne. Ez – véleménye szerint – talán annak is köszönhető, hogy egyfajta információdömping veszi őket körül, és minden nagyon gyorsan történik körülöttük, így ők is felszínessé válnak. Gőz Brigitta ehhez hozzátette, hogy a párkapcsolatok is emiatt rosszak, mert a mai fiatalok nem tudnak mélyen kapcsolódni, és valahol az Isten keresésüket is ez határozza meg.
Szülek István arról beszélt, hogy az ő tinédzser korában könnyebb volt a figyelmet magára vonni, mint a mostani fiataloknak, akik már nem tudják mivel kifejezni a lázadásukat. Az ingerküszöb kitolódott és nehéz megtalálni, hogy hol van a figyelemfelhívásnak az a határa, ami még nem veszélyes, amibe még nem hallnak bele.
Erdős Eszter, lelkésznő három fő problémát lát: (1) az élet értelmének hiányát, mi leszek ha nagy leszek, nincs motiváció, hogy ezt elérjék, (2) a reklámokat, a marketinget, ami mindenkit megnyomorít, de különösen a férfiakban okoz nagy kárt, és végül (3) hogy a mai generáció nem ütésálló, mert hisz régen is voltak problémák, szegénység, háborúk, de nem volt ennyi lelki beteg, mint most, aminek az lehet az oka, hogy túl könnyen megkapnak a mai emberek mindent, és nem kell küzdeni semmiért.
Tok Bence szerint, aki maga is a Z generáció tagja, az önbálványozás a legnagyobb probléma. Az ő életében ennek az önközpontú szemléletnek a hit vetett véget, azóta mindent másképp szemlél, a hit megváltoztatta a viszonyulását.
A beszélgetés második felében olyan jó gyakorlatokat igyekeztünk összegyűjteni, amellyel az egyház közelebb léphet a fiatalokhoz. A jelenlévők az alábbi, általuk ismert, vagy vágyott programokat javasolták:
- Vissza a természetbe, táborok, rendezvények távol a város zajától
- Oda kell menni, ahol a fiatalok vannak, vagyis a virtuális térbe, az üzenetet pedig be kell csomagolni egy olyan „kapszulába”, amit a mai fiatal „le tud nyelni”.
- Fontos lenne a minőségi hitoktatás, hogy jól megfizetett foglalkozás legyen, a legjobb szakemberek végezzék
- A fiatalok igen is igénylik, hogy valaki megkérdezze tőlük is „Hogy vagy?” (erre jó példa Visztáson a Mutasd magad!)
- Kell a személyes találkozás nekik is
- Az egyházi emberek maradjanak hitelesek, hiszek ők a jó példa, mintha láthatósági mellényt hordanának
- A szülőföldhöz, hazához való kötődés azzal érhető el, hogy a településhez emlékek kötnek, minden sarok, minden szeglet egy történet, egy élmény, ami odaköt – ez is amellett szól, hogy a virtualitáson kívül is kell a fiatalokkal találkozni.