Pünkösdi üzenet a világ reformátusaitól

Négy kontinens harminc országából, több mint húsz nyelven hangzik el a pünkösdi történet a Biblia alapján. Az Apostolok Cselekedetei második részét a világ különböző pontjain élő reformátusok saját anyanyelvükön olvassák fel.

4 kontinens 30 országából, több mint 20 nyelven hangzik el a pünkösdi történet

Vajon mit üzennek a ma embere számára a vallás ünnepei? Hogyan felel meg a kor kihívásainak a református egyház? Ezekről a kérdésekről, valamint hitről, szeretetről, nyitottságról beszélgettünk Steinbach Józseffel, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökével pünkösd apropóján.

– Püspök úr, mit kell tudnunk a pünkösdi ünnepkörről?

– A pünkösd nagyon fontos üdvtörténeti ünnep, amely szervesen kapcsolódik karácsonyhoz, nagypéntekhez, húsvéthoz. Isten elküldte egyszülött fiát, Jézus Krisztust, így benne Isten lett emberré, bebizonyította, hogy ő van, megmutatta, hogy ő milyen. Ő született meg, eljött erre a földi világra karácsonykor, nagypénteken meghalt érettünk, húsvétkor feltámadott, legyőzte a legnagyobb ellenséget, a halált, visszament a mennybe, és elküldte az ő szent lelkét. Pünkösd tehát mindannyiunknak a Szentlélek kitöltetésének az ünnepe.

– Hogyan élik meg mindezt mai zaklatott világunkban a reformátusok?

– Ezek olyan hittitkok, hogy keressük a példákat arra, hogy a ma emberéhez hogyan lehet ezeket közel vinni. Isten lelkének hármas feladata van, mi erre emlékezünk és adunk hálát a pünkösdi istentiszteleteken: az Isten lelkének a munkája a világban, az egyes ember életében és az egyházban. Az első azt jelenti, hogy minden szép, minden jó, minden nemes dolog Isten lelkének a munkája. Hisszük, hogy van Isten szerinti jó, és egy mosolyban, egy szép virágban, egy szép zeneműben, festményben, amely nemes gondolatokra hangol, amely épít, amely szeretetre indít, Isten lelkének a munkája van. A Szentlélek általános kenete minden emberben ott munkál. Kezdve attól, hogy levegőt veszünk, hiszen a lélegzetvétel szavunk is erre utal, mert amikor Isten megteremtette az embert, akkor életnek leheletét lehelte az orrába, a saját lelkéből adott neki, így lett Ádám élő lélekké.

– Miként munkál ez az egyes ember lelkében?

– Hogyha valaki elkezd számolni az élő Istennel, tehát a rohanó világban egyre inkább kivesző önreflektív képességét használva nagyobb dolgokra kérdez rá: van-e értelme az életemnek, mi az én életcélom, ki vagyok én? Az élet, a halál kérdése, a másik emberhez való viszony, a viselkedés, az esetleges önzés. Tehát ha van egy ilyen képesség, amivel viszonyítok valami nálamnál nagyobbhoz és nemesebbhez, ezzel már kapcsolatba kerülök az élő Istennel, és ráléptem a hit útjára, amely aztán az Istennel való személyes találkozásig is vezethet. Ez Isten szent lelkének a munkája az egyes ember életében. Ez elvezethet bennünket az élő, komoly hitig, esetleg a megtérésig, addig, hogy Istenre bízom az életemet. A Szentírás újjászületésnek nevezi ezt, amikor az ember már nemcsak általánosságban teszi fel ezeket az önreflektív kérdéseket, hanem komoly és személyes kérdéssé, Istennel való kapcsolattá válik ez az életében. Tehát a Szentlélek teremti bennünk a hitet, nyitja meg az értelmünket és a szívünket az élő hitre. Ez egy ajándék.

– A harmadik terület az egyházé. Mi a most ránk váró pünkösdi ünnep jelentősége a református egyház számára?

– A pünkösd az egyház születésnapja is, hiszen az első pünkösdön háromezer ember megtért, és Jeruzsálemben létrejött az első gyülekezet és ezzel a keresztyén egyház. A pünkösdi ünnepkör az egyház rendjében arra ad lehetőséget, a pünkösdi evangéliumot hirdetve megtartjuk az istentiszteleteinket. A világ felé való nyitás olyan értelemben kapcsolódik pünkösdhöz, hogy ha az egyház helyesen, krisztusi szeretettel akarja végezni az Istentől rábízott küldetését, ezt csak szentlelkesen teheti. Vagyis pünkösdi emberként és pünkösdi egyházként. Mi lehetne az egyház feladata, ha nem az, hogy megszólítsa az embereket? Nem hatóságként, hanem szeretettel, meghallgatva őket, empatikusan, átélve a gondolataikat, érzéseiket. És egy adott ponton odaszerethetők az Istenhez. Hiszem azt, hogy ezek ránk bízatott egyetemes kérdések, amikre az evangélium a válasz. Ennek a lényege, hogy Isten Jézus Krisztusban örök életet adott nekünk. És ha örök életünk van, akkor egy határtalan távlatba helyeztetett az életünk, és ez a bizonyosság konkrétan és látható módon ki kell, hogy hasson a földi életünkre is. Ha van örök élet, akkor ezt a földi életet is lehet szebben, jobban, lassabban, értelmesebben, átgondoltabban, nyugodtabban élni.

– Számos törekvés bizonyítja szűkebb, tágabb környezetünkben, hogy a református egyház nyit a világ felé. Miért látja ennek szükségét?

– Amennyiben az egyház szentlelkesen végzi a szolgálatát, akkor gyakorlatilag az az egy feladata van, hogy szeresse az embereket, nyisson az emberek felé. Függetlenül attól, hogy kik, mifélék, mert az evangélium egyetemes és minden ember számára örömöt, megoldást, megváltást akar adni. Az egyháznak pünkösd szellemében kell tehát szolgálnia, hogy ezt a nyitottságot valóban át tudja élni. Mi a dunántúli egyházkerületben nagyon sok ilyen feladatot próbálunk. Keressük a kapcsolatot a református értelmiséggel, rétegtalálkozókat szervezünk, fiatalokkal, családokkal, református megújulási mozgalmakkal, mert szeretnénk a feladatunkat teljesíteni. A Szentlélek a nyitottság lelke. Ez az egyetemesség nem ismer határokat és korlátokat, végeznünk kell a feladatunkat, az eredményt pedig az Úristenre bízzuk. Ez megáldatik. A mai világ viszonyai között kell a sok-sok terhet hordozó embereket megtalálni, megszólítani, és közösségbe, személyes kapcsolatba kerülni velük. Ezen a ponton Isten szent lelke által megszólalhat az evangélium, és létrejöhet az élő Istennel való kapcsolat. Ez a legfontosabb eszköze az emberek, idegrendszerek, házasságok, családok, közösségek, munkatársi kapcsolatok igazi gyógyulásának.

Forrás:

Pünkösd üzenete a mának

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Betűméret növelése
Kontraszt beállítása